12.12.08

Ajánló a kandalló mellé

Posted in Kategória at 9:04 am by akito

Raves dobott egy labdát, amit sajátos értelmezésben csapok le. Mert nem regényeket ajánlok. Inkább olvasási élményeimet osztom meg, igyekezve széles palettát megütni az öt alkotással.

Sokan lehet, hogy kinevetnek azért, amiket felvázolok, de olyan dolgok ezek, amikre szívesen emlékszem J

Robert Jordan – Conan a pusztító

Sokáig éltem a lapozgatós könyvek izgalmas világában. Ez volt az első olyan olvasmányom, amellyel áttörtem a lapozz a háromszázhetvenhatodik fejezetre életérzést. Nehezen is fogtam bele, mert akkor, általános iskolásként nehéz volt „komoly” irodalmi mennyiséget egyszerre befogadni. Viszont Robert Jordan olvastatta magát, a tájak, a furcsa teremtmények elvarázsolnak. Én voltam Conan, és végigizgultam a történetet. Nem tudom, mai szemmel hogyan tekintenék a műre, talán jobb, ha nem is nyitom ki soha többé, de akinek általános iskorlás korú gyermeke van, és fogékony a fantasy világokra, ajánlom a Nagy indiánkönyv helyett.

Lőrincz L. László – A gonosz és a fekete hercegnő

Tripla L nagy kedvenceim közé tartozik, bár bevallom, a mostani könyveit már nem követem. Azt szeretem benne, hogy nem akar több lenni, mint ami. Olyan ő, mint egy sonkás melegszendvics. Ha nem tudod, hogy mit egyél, abban soha nem csalódhatsz. (Persze megunni meg lehet, ha rosszul adagolod.) Szóval visszatérve erre a műre, Boros-Szikszainak köszönhető, hogy levettem a polcról. Nekem ugyanis még azzal a vámpíros borítóval van meg. Imádom a vámpírokat. Meg amúgy az összes élőholtas sztorit, ami nem buta zombikról szól. Ahhoz képest, hogy ebben egy deka vámpír sincsen, végigizgultam az egészet. Emlékszem, még kalandmodult is írtam belőle. Azóta is szívesen nyúlok a sokan egy helyre bezárva sablonhoz, ha mesélésre adom a fejem. És külön büszke vagyok rá, hogy magam fedeztem fel a módszert, ennek a regénynek a hatására.

Alan Dean Foster – A bolygó neve halál

Aliens fan vagyok. Nem tagadom. Bár azon kevesek táborát gazdagítom, akiknek a harmadik epizód tetszett a legjobban. Filmben a vágatlan. Viszont első horrorfilm élményem (mert akkor ezt még annak hívták) az Aliens volt. Alig néhány éve olvastam először könyvben, sokszori újranézéssel a hátam mögött. Elképesztően sok többletet adott nekem a regény! Az, hogy a hősök bőrébe kerültem. Nem tudom, hogy a film nélkül milyen élménnyel tettem volna le, gyanítom, ugyanolyannal. Ha van valaki, aki nem ismeri a történetet, kíváncsi lennék a véleményére a regény elolvasása után.

Jack Ketchum – A szomszéd lány

Szeretem a horrort. A jó horrort. Azt, amiben karakterek vannak, akik átadják nekem a mondanivalót. Mert a horrorban nem csak félni kell. Szerintem. Könyvben inkább a Leslie féle krimit preferáltam, Raves javaslatára vettem meg Jack Ketchum művét, mely filmesített verzióban is létezik, de szerencsére nem láttam. Nem azért, mert rossz, hanem mert magam képzelhettem el az eseményeket. Maga a könyv jól bevált hollywoodi sablonhoz nyúl, karakterekben sem hoz kiugróan újat, mégis, olyan régióit piszkálja meg az emberi perverzitásnak, amit a felnőtt már gyermekkorával együtt eltemetett. A fordítás minősége is viszonylag jó, bár azon csiszolni lehetne még.

Sümegi Attila – Vasbogarak

Na, most azt hihetné az emebr, hogy propagandaszövegelek. Tehát nem vagyok pártatlan, főként inspirációs bástyája voltam a műnek. Bár ezt Attila jobban tudja J Nem jelent meg sehol, úgy is mondhatnám, hogy under construction, és több ízben is hivatkoztam rá, mint vélleményezésre váró anyagok egyike. A mű a légiós élet nehézségeit mutaja be novellafűzérben, fantasy környezetben, mely az ókorhoz áll a legközelebb. Hogy miért említem meg itt ezt a könyvet? Mert amatőr író vagyok, és most nem szeretném, ha asszociációs problémákat okoznék. Tessék pozitív mondatnak venni az iméntit. Remélem, hogy megjelenik nyomtatásban is valamikor a mű, nagy örömmel fogom ajánlani hasonlóan amatőr íróknak, sokat lehet belőle tanulni, hogyan lehet kellően hitelesen ábrázolni a hétköznapi embert, még ha az csak néhány oldalnyira válik főszereplővé.

Permalink